A címben említett találkozón egy kicsit kilógtunk a sorból, mert Marosludas nem tartozik ebbe a régióba. Mégis otthon éreztük magunkat a Magyar Reformátusok Hatodik Világtalálkozója jegyében szervezett Északkeleti Református Találkozón, amelyre a tarcali testvéreink hívtak meg.
A nagyszabású rendezvénynek Tokaj szép városa adott helyet, alkalmat kínálva a résztvevőknek arra, hogy a lehetőségek közt válogatva ki-ki megtalálja a hozzá legközelebb álló programot.
Időjáráson kívül minden egyébben volt választási lehetőség. Kormorán vagy gyülekezeti kórus, Misztrál vagy Credo, evangelizáció vagy városlátogatás, istentisztelet vagy pódiumbeszélgetés, furmint vagy szamorodni, sárgamuskotály vagy aszú, borpince vagy családi beszélgetés – mindezek után kit érdekelt, hogy többnyire esős idő határozta meg a Bodrog és Tisza találkozásánál töltött három napot? Fontos, hogy mindnyájan éreztük: „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” – Zsolt 133.
„Eljött az ideje annak, hogy öntudatos református emberként akár észak-keleten, az anyaországban, vagy bárhol, a református ember azzal az önbizalommal éljen, hogy Isten őt is szereti és nagyon sok feladatot, gyönyörű szolgálatot bízott rá” – mondotta Csűry István királyhágómelléki püspök a találkozó záróistentiszteletén, s bennünket már csak 400 kilométer választott el attól, hogy Isten szeretetében megfürödve, önbizalmunkban megerősödve folytassuk a ránkbízottakat.
Köszönjük a tarcali gyülekezet vendégszeretetét, Isten áldása legyen életükön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése