A közvéleményre támaszkodva, sikeresnek mondható a pünkösdi gyülekezeti nap. Erre a nem mindennapi rendezvényre száznál is többen elfogadták a meghívást, s csaknem egy egész napot tölthettünk játékos, vidám hangulatban. Egyébként a cél is ez volt, amit Balassi Bálint sokkal költőibben tudott megfogalmazni:
"Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenként jó szívből,
Igyunk-lakjunk egymással vígan, szeretetből."
A délelőtti istentiszteletről kivonulókat kellemes gulyásillat, és a szakács mosolya fogadta, étvágygerjesztő gyanánt pedig finom kisüsti mellett ismerkedés, de főként az egymásra figyelés kedvéért egy egyszerű, de annál több figyelmet igénylő játékkal landolt a szabad-eges együttlét. Kiderült, hogy noha gyakran látjuk egymást, a megismerésig még hosszú út vezet.
Az ízletesre sikerült gulyás elfogyasztása után különböző közösségi és bizalmi játékok emelték a hangulatot, melyeket Borsos Melinda, a Promissio Egyesület elnöke irányított. Aki bekapcsolódott a játékba, tanulságos tapasztalatokat gyűjtött arról, hogy mit jelent közösen, összhangban harcolni valamiért, közösen dolgozni úgy, hogy ki-ki meglássa a munkában való tevékeny, fontos szerepét. Az is nyilvánvalóvá lett, hogy ha mindenki komolyan veszi a rá háruló feladatot, akkor könnyedén, különösebb erőlködés nélkül lehet úgy kifeszíteni egy kör alakú kötelet, hogy azon kicsitől nagyig bárki végigsétálhasson. Sikerült. Bebizonyosodott, hogy lehet együttműködni. S ha a játékban igen, akkor miért ne lehetne minden családban, vagy gyülekezetben is?
Közönség is volt, mert sokan úgy érezték, hogy jó most csak úgy leülni, beszélgetni, a munka fáradalmait kipihenni, s közben tanúja lenni a mozgalmas délutánnak. Mert mozgalmas volt, ugyanis a röplabdapálya ritkán volt szabad, ping-pong ütőhöz is nehezen lehetett hozzájutni, s a futkorászó gyermekek mintha energiabombát ittak volna, úgy zsibongott tőlük a környék. Foglalkozás ez utóbbiak számára is folyamatosan volt, hála a jelen lévő pedagógusoknak, akik érdekes játékokkal, kézműves foglalkozással kötötték le figyelmüket. Az énekelni vágyók sem unatkoztak, mert vidám karaoke szűrődött ki az egyik teremből, s ha úgy érezték, hogy bent nincs elegendő közönség, akkor megszerezték a mikrofont, s a nagyérdemű elé álltak egy-egy vidám dallal.
Nem elhanyagolható körülmény volt a kedvező időjárás sem. A hiedelem azt tartja, hogy a májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót. Mi legfeljebb eláztunk volna, de külön hálásak vagyunk azért, hogy ez alkalommal Isten áldása nem eső, hanem napsugár formájában hullott ránk. És ha meleg van, akkor mindenkinek jól esik egy-egy frissen csapolt hideg sör.
Közben megérkezett a délutáni előadónk, Demeter Irén, a K.O.E.N. Alapítvány elnöke. Egy kis elcsendesedés, amely senki számára sem volt kötelező, mégis csaknem hetven résztvevő döntött úgy, hogy bevonul a templomba, és végighallgatja a "Tükör által homályosan" című előadást. Volt mit hallani, de főleg volt mit látni. Különösen akkor, amikor rendre belenéztünk a homályos, torzító, sokszorosító, vagy törött tükörbe. Nagyon elgondolkoztató volt önmagunkkal ily módon találkozni, a gyakorlatok során mély gondolatok kerültek felszínre. Kiderült, hogy a tökéletes tükörrel is gondunk akadt, hisz hátrafelé menni úgy, hogy csak a tükörben látható az útirány, nem egyszerű feladat, sőt néha lehetetlen vállalkozás.
Mire a Selgrosból sikeresen megérkezett nyersanyag sülni kezdett, az illatra-e, vagy mire, de mindenki előkerült. Türelmesen, vagy türelmetlenül várakozva, rendre mindenki vacsorához jutott, mindenki jól lakott, s a végén tizenkét tálca miccs megmaradt...
Táncra már kevesebben perdültek, de azért egy-két ügyes hölgyet a napi kitartó munka után illett megforgatni, különösen, ha talpalávalóként a kedvenc nótájuk szolgált.
"Menyasszony koromban voltam ilyen vidám, szórakoztató közösségben" - mondotta egy bibliai korhatárt elért testvérünk, remélve, hogy a következőn is részt vehet majd. Várjuk őt is, s mindazokat, akik esélyt látnak arra, hogy ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz, s főleg arra, hogy a pünkösdi Lélek mindnyájunk szívét megtöltse Isten igéjével, életünket megajándékozza mindenre elégséges kegyelemmel.
Úgy néz ki, hogy nincs kiút, s már most készülni kell a másodikra. Addig is, Istenünknek mindenért hálásak vagyunk.
A kellemes időért. Mert zavartalanul lehettünk együtt.
A gyülekezetért. Mert milyen lett volna a gyülekezeti nap gyülekezet nélkül?
A gyermekekért. Mert külön öröm volt látni őket, gyerekkocsiban, ölben, vagy szaladgálva.
Az előadókért. Mert nélkülük szegényebbek lettünk volna.
Az önkéntes munkatársakért, segítőkért. Ha ők nem lettek volna, ki végezte volna el a sok-sok feladatot?
A résztvevőktől befolyt önkéntes adományokért. Mert jókedvvel nyújtották.
A szomszédokért, járókelőkért. Akik arra gondoltak, hogy alighanem ezek itt édes bortól részegedtek meg...
Isten élő lelke jöjj, áldva szállj le rám,
Égi lángod járja át szívem és a szám!
Oldj fel, küld el, tölts el tűzzel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése