2011. augusztus 13., szombat

Nyári gyerektábor Maroshévízen.

"Királyi gyermek vagyok én, és ez nekem elég." Így szól egyik sora annak az éneknek, amely himnusszá érlelődött az idei gyerektáborban. Napról-napra, csodáról-csodára, egyre csak mélyült bennünk a bizodalom, hogy olyan Királyunk van, aki "igéjével és Szentlelkével kormányoz", oltalmaz, megtart, s kezét fogva mi vele járhatjuk utunkat mindenkor.
A Jézus csodáiról szóló történetek mindnyájunkhoz közel hozták a Megváltó cselekvő szeretetét, folyamatos segítő szándékát, lépten-nyomon tapasztalható kegyelmét. A munkatársak szemléletes, játékos előadásának köszönhetően reméljük, hogy gyermekeink szívében és emlékezetében maradandóan rögzültek az egyes napok igei üzenetei. 
Azt is jó volt érezni, hogy nem csak egykor a galileai Kánában, a Genezárat-tónál vagy a pusztában történtek csodák, hanem mai, általunk ismert tájakon, sőt emberek szívében is. Isten szeretetéből fakadóan állandóan körülvesznek a csodák, s nekünk már csak az a feladatunk, hogy azokat meglássuk, elfogadjuk, s királyi gyermek módjára éljünk velük.
A lelki táplálék mellett testiekben is volt részünk bőségesen. Köszönet illesse Bíró Gyöngyi szakácsnőt, aki a szülők által felcsomagolt nyersanyagokból alkalomról-alkalomra ízletes táplálékot készített. Segítségére voltak férje, Bíró Levente, a naponkénti szolgálatosok, de szükség esetén bárki, aki éppen szabad volt, és segíteni tudott valamiben. 
A tábori élet még sok érdekes dolgot tartogatott a részvevők számára. Volt játék, strandolás, reggeli torna, barkácsolás, fonás, gyöngyfűzés, verseny, vidám ének, esti mese, s ezek megszervezésére és lebonyolítására Istennek hála buzgó munkatársak, - Ambrus Melinda és Győző, Aszalos Rozália és Lajos, László Aletta és István - akik örömmel vették ki részüket a munkából.
Az élelmiszereket és a gyerekek csomagjait a helyszínre Kovács József és Tünde, haza pedig ifj. Molnár Sándor és Ibolya szállították. Utóbbiaknak köszönjük a finom süteményt, valamint a minden résztvevő örömére készített tábortüzet is, amellyel kiváló hangulatot teremtettek a tábor utolsó estéjén.
Istené legyen a dicsőség minden segítségért, áldozatért, névtelen adományért, és nem utolsó sorban minden imádságért, amely a héten azért ostromolta az eget, hogy ez az evangélizációs hetünk jó kimenetelű legyen, s mindnyájan egészségesen, megújulva érkezzünk haza.

Czirmay Izabella és Levente