2015. október 6., kedd

Idősek vasárnapja - jubileumi alkalom

  Tizedik esztendeje már, hogy ezen a vasárnapon gyülekezetünk idősebb korosztálya kap kiemelt figyelmet. Az ünnepi istentisztelet és műsor, az ige üzenete, a törődés és szeretetvendégség első sorban feléjük irányul. Hálásak vagyunk, hogy Istenünk kegyelmével így történhetett az idén is.
Legkevesebb nyolcvan esztendőt tudhatnak maguk mögött azok az idős testvérek, akik a szervezők meghívására éltek a lehetőséggel, és kisebb-nagyobb erőfeszítéssel, de megjelentek az alkalmon. Jézus egyszer azt mondta Péter apostolnak, hogy "amikor fiatalabb voltál... oda mentél, ahova akartál" (Jn 21,18). Eszerint, akik vasárnap együtt "akartak" ünnepelni, éveik száma szerint talán nem, de szívük vágya szerint mind-mind fiatalok voltak.
  Nem lankadt a nőszövetség tagjaiban sem a vágy. Ők azok, akik évről-évre elindulnak, bekopognak száznál is több idős gyülekezeti taghoz, hívogatják őket. Szeretetük, igyekezetük jele egy mosoly, egy simogatás, hívogató kedves szavak, bátorító mondatok. Ottlétüknek látható nyomát is tapasztalni lehet, melyről egy szerény meghívó, meg egy csokoládé is árulkodik. Közben azt fontolgatják, hogy vajon milyenre fog sikerülni a töltött káposzta, hogy összegyűjtögetett pénzük vajon elegendő lesz-e terveik megvalósításához? Aztán újra hálásan tapasztalják, hogy ahol szeretet van, ott mindig mindenre jut. Mint általában, most is mögéjük sorakoztak a lelkes támogatók. Nekik nincs idejük káposztát sarvalni, egy-két délutánt önkéntes munkával, vagy káposztát hússal tölteni, de adományaikkal ők is szívesen besegítenek. Végül, amikor az összegöngyölített töltelékek helyet foglalnak a megfelelően befűtött sütőkemencében, akkor a nyugalom is helyet foglal a szívekben, mert már csak arra kell várni, hogy az Úr napja újra felragyogjon, s hirdesse Istenünk megtartó szeretetét.
  Így is történt. Kellemes október eleji napsütés, hívogató harangszó, áhítatos csend, Isten szava, ének, orgonahang és imádság. Ünnepély, melyre a kórus lelkes tagjai hoztak hetek óta készített éneket, verset, köszöntőt. Szeret minket sz Úr, lelki és testi asztalt terít gazdagon. Hisszük, valljuk, tapasztaljuk, hogy: "Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése