Páratlan élményben volt részük azoknak, akik ma délután eljöttek a nőszövetség anyák napi rendezvényére. Az élni és éltetni akaró közösség ismét bizonyságát adta annak, hogy körükben gazdagodni, erősödni, egymás hite által épülni lehet, másfelől annak, hogy amikor bennük is fogytán van az erő, maguk is mások élete példájából merítve keresnek új fogódzót további terveikhez. Ez utóbbihoz kiváló lehetőséget kínált az Adorjáni Nagy Aranka lelkész költőre, korunk egyik nagyasszonyára való emlékezés.
Arra senki sem tudott válaszolni, hogy életében pontosan mikor járt a költőnő Ludason, de azt mindnyájan éreztük, hogy az emlékezés által ma közénk jött, s életének példája, valamint versei által szívünkbe alázatot, munkánkhoz új lendületet hozott. Alázatot, mert egy olyan korban alkotott, amelyben verseit csupán családi, baráti körben "publikálhatta", tisztában kellett lennie azzal, hogy alkotásait a nagyközönség nem olvashatja, s lendületet, mert ennek ellenére újabb és újabb remekművek kerültek ki tollából, mintegy hirdetvén, hogy soha nem szabad feladni. Amikor verseskötetei végre megjelenhettek, erejéből újabb alkotásokra egyre ritkábban telt, de szívből fakadó zsoltáréneklésre és imádságra igen, a végsőkig tisztán és őszintén. Ezért fontos az imádság, - mondotta Zoltán fia a bevezető áhítatban -, mert mélyről fakad, s ha abban gyakoroljuk magunkat, kitörölhetetlenül részévé válik életünknek, Istennel való kapcsolatunknak.
Piperné Zilahy Piroska átfogó ismertetőjét az alkalmat megtisztelő családtagok (férje, leánya, két fia és húga) hol könnyes szemmel, hol mosolyogva hallgatták. Érthető, hisz bennük a legelevenebb a sok-sok emlék, amelyekből mi csak ízelítőt kaptunk ugyan, de elegendőt ahhoz, hogy a számunkra is fontos dolgokat átérezzük. Örömmel hallgattuk a verseket, melyeket Andrássy Aranka, Ballai Ágnes és Szép Piroska szavalt, majd a családtagok számára is új gondolatokat tartalmazó írást, amelyben Székely Réka tanárnő az olvasó szemszögéből összegezte a költőnő munkásságát.
"Én küzdök, írok, és beszélek,
s ahogy szállanak az évek,
úgy gyűlik vétkem, érdemem,
és nő rólam a mondanivaló"
Végrendelet
Mi kérdeztünk, s a családtagok szívesen osztották meg velünk mindazt, ami példa lehet mindenki számára egy olyan életből, amelyet "Isten hajléka és a szolgálat utáni vágyakozás, az önfeláldozásig menő szeretet és szerénység, a hűség és gyermeknevelés, a lelki öröm és viruló életkedv, az áhítatosan lírai percek és a finom humor tették gazdaggá".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése