Kedves marosludasi gyülekezeti tagok!
Amint azt vasárnap hirdettük, a tavasszal megrendelt úrvacsorai kispoharak kivitelezése megtörtént, és azokat át lehet venni a lelkészi hivatalban.
Amennyiben lehetséges, a poharak átvételét hétköznapra
időzítsük.
Aki tavasszal nem rendelt, vásárolhat most, amíg a készlet
tart, darabja 10 lej.
További tájékoztatás az úrvacsorázó kispoharak tekintetében:
A presbitérium által kidolgozott terv szerint a gyülekezeti
tagok a poharakat, mint úrvacsorai eszközöket, folymatosan otthonukban őrzik,
magukkal hozzák valahányszor úrvacsorával kívánnak élni, majd újra hazaviszik.
Erre azért van szükség, mert nagy létszámú gyülekezet vagyunk, s a különböző
alkalmakra szükséges pohármennyiség előkészítése, fertőtlenítése, elmosása,
eltörlése, és megfelelő körülmények között való tárolása nem egyszerű feladat,
idő és helyigényes. Ha viszont mindezt otthonunkban tesszük, akkor a fenti
kérdések gond nélkül megoldódnak.
Van tehát egy eszköz, amely azt a célt szolgálja, hogy
közösségünk és hitünk megélésének egyik legszebb formáját, az úrvacsoravételt
ebben a járvány sújtotta időszakban is biztonságos körülmények között tudjuk
gyakorolni. Az egy kehelyből való úrvacsorázás gyakorlata úgy jelenik meg ebben
a folyamatban, hogy a Krisztus érettünk ontott vérét jelképező bort kinek-kinek
a nagy kehelyből töltjük ki a kicsi kehelybe, ahogyan azt már advent első
vasárnapján is gyakoroltuk. A kicsi poharak oldalán láthatjuk az Erdélyi
Református Egyházkerület címerét, amely szintén az együvé tartozásunkat
jelképezi.
Mint Istennek tetsző, szent célra elkülönített eszközt,
fontos, hogy a kispoharat, pontosan úgy, mint az egyházközségnél őrzött nagy
kelyhet kizárólag úrvacsoravételre használjuk, lakásunkban méltó helyen
őrizzük. Az idősebbek adják tovább a fiataloknak, s ha majd valamikor visszatérhetünk
a korábbi gyakorlathoz, s már nem lesz rá szükség, akkor maradjon meg úgy, mint
egy hitünket megpróbáló, terhes időszakot idéző tárgyi emlék, amely segített
abban, hogy az úrvacsorával való élésről a nehéz időszakokban se mondjunk le.
Így készülődjünk közelebbről a karácsonyi, s majd a rendre
kínálkozó ünnepi, úrvacsoraosztással egybekötött alkalmakra, bízva abban, hogy
Isten megőrző szeretete, bűntörlő kegyelme velünk lesz, s minden külső
szokatlan körülménytől függetlenül újra meg újra megélhetjük az ünnep igazi
áldását.
Soli Deo Gloria!
